Sárga muskotály

Középérésű fajta, termése is közepesnek mondható, bár egyes évjáratokban magas hozamra is képes. A környezetét és talaját tekintve igényesebb a két fő fajtánál, ezért nem terjedt el nagyobb felületen. Téli fagyra, peronoszpórára és különösen lisztharmatra érzékeny. Tömött fürtjei miatt rothadékony, amely egy illatos fajtánál hátrányt jelent.
Kivételes évjáratokban aszú is szedhető róla. Bora finom, muskotályos illatú, de ahhoz 17-18 mustfoknál le kell szüretelni, hogy legkedvezőbb oldalát mutassa. Kései szüretelése nagy kockázattal jár.

Hárslevelű

A borvidék másik meghatározó szőlőfajtája. Nevét a hársfa levelére emlékeztető alakja miatt kapta.
A tőkéje erős növekedésű, de kevesebb hajtást nevel, mint a furmint. Ennek következtében kevesebb zöldmunkája kisebb kézi erőt igényel. Fürtje nagy, hosszú válla gyakran elágazik. Bogyói kisebbek a furminténál, kevésbé rothadékony, ennek következtében kevesebb az aszútermése is. Szárazságra, lisztharmatra és atkára érzékeny.
Bora fajtajelleges, finom hársméz, időnként bodzavirág illatú. Savtartalma megfelelő, de alacsonyabb a furminténál, ezért gyengébb évjáratokban kisegíti társait.
Eltérő vízigényük miatt a Furmintot a hegyoldal felső részébe, a Hárslevelűt az alsó területekre telepítik.

Furmint

A Furmint ma a borvidék legfőbb fajtája. A származása nem ismert, tudományos bizonyíték az eredetére vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre.
Tőkéje vitális, erős növekedésű, viszonylag kevés zöldmunkát igényel, az aszályos időjárási körülményeket jól tűri. Túlérése esetén íz anyagokban rendkívül gazdag. Jó aszúsodó és savmegtartó képessége miatt a borvidék fő fajtájává vált. Bora jellegzetes és jól tárolható. Állandó és magas savtartalma miatt az aszúborokhoz alapborként döntően a fajta újborát használják.
Nemzetközi viszonylatban is alig akad példa borvidék és fajta ilyen szerencsés találkozására.